SZ a népszavában aszongya, a rendszerváltás utáni első ciklusban elkezdett marakodni az MDF és az SZDSZ, az MSZP pedig teljesen kiütött, földön fekvő ellenzékként halkan és higgadtan szakmázott és végül abszolút többséggel nyerte 94-et

ebben van egy kicsike igazság és nagy halomnyi ferdítés

az igaz és a jelenlegi helyzettel korrelál, h a gazdasággal volt baj, a privatizáció, gyárbezárások padlóra vitték az életszinvonalat

eddig a hasonlóság, most jönnek a különbségek. a kormánypárt ellenzéke, az SZDSZ a ciklus egészében a parlamentben vigéckedett és a demokratikus politizáláshoz nem szokott nép szemében a parlament, mint egész, a hatalomhoz tartozott, vagyis ellenzék és kormánypárt, ha nem is egyformán, de nagymértékben hibáztatva volt a hanyatlásért

ezt a helyzetet erősítette, h az SZDSZ tartalmilag is a leginkább privatizációpárti erő volt, míg az emberek nem úgy gondolkodtak, h azért vagyunk bajban, mert a kádár-rendszer végén már hitelből éltünk, hanem faék egyszerűségű hozzáállással azt okolták a rosszért, aki a hírt hozta (megpróbálta kezelni az örökül kapott válságot), míg a kádár-rendszer végére szinte már aranykorként emlékeztek vissza, ami érdemtelenül erősítette az MSZP-t

a demokratikus defektus miatt nem úgy gondolkodtak a választók, h ha elégedetlen vok a kormánnyal akkor az ellenzéket választom, hanem úgy, h ha elégedetlen vok a rendszerrel, akkor az előző rendszert választom (azt, h ennek a logikának mennyire nem volt semmi értelme, jól mutatta a következő ciklus elején a bokros-csomag)

a jelenlegi felállásban, az orbáni centrális erőtérben a hirtelen felemelkedett, semmiért sem hibáztatható harmadik erő a tisza párt (persze MP személyesen nagyon is hibáztatható lenne, ha itt bárki is gondolkodna, dehát ez ugyanolyan, mint a jólétbe beleszületett, világéletében elithez tartozó Trump populista elitellenessége, v h a kivételesen tényleg alulról induló GYF először beküzdötte magát az elitbe és csak aztán mert elkezdeni politizálni), amivel szemben felemelkedett, az pedig az igazságtalanul hibáztatott parlamenti óellenzék. itt nyugodt negyedik erőnek akkor sincs helye, ha támadások érik a tiszát, hiszen a centrális erőtérben végül csak kettő maradhat. a nagy nehezen megvalósulni látszó ellenzéki egységet akármilyen, racionálisan viselkedő újabb ellenzéki erő nem képes megbontani